Valami nagyon látványosan megroppant a Fidesz körül. Már nemcsak az ellenfelek, nemcsak a kormánykritikus sajtó, nemcsak a Tisza politikusai mondják ki, hogy az előző rendszer gazdasági sikertörténete sok helyen papírvékony díszlet volt. Most már fideszes körökben is nyíltan gúnyolják egymást.
A különutas Mandinerből kivált podcast vendégeként Ferencz Orsolya fideszes országgyűlési képviselő, korábbi űrkutatásért felelős miniszteri biztos olyan mondatokat mondott Nagy Mártonról, amelyek néhány hónapja még elképzelhetetlenek lettek volna a jobboldali nyilvánosságban.Nem finom kritikát fogalmazott meg.
Szétszedte.
„Repülőrajt fejjel a betonba”
Ferencz Orsolya szerint Nagy Márton különösen „be van ütve”, majd előkerült a korábbi kormányzati kommunikáció egyik kedvenc gazdasági szlogenje, a „repülőrajt” is.
Csakhogy nem úgy, ahogy ezt a Fidesz kampánygépezete szerette volna.
A beszélgetésben gúnyosan úgy fogalmaztak, hogy ez inkább „repülőrajt fejjel a betonba” volt. A megjegyzés azért üt nagyot, mert pontosan azt a kommunikációs lufit szúrja ki, amelyre a Fidesz gazdaságpolitikája hosszú ideig épült: minden baj külső ok, minden siker kormányzati zsenialitás, minden rossz adat mögött Brüsszel, háború, szankció vagy világpiaci vihar áll.
Csakhogy a választók végül nem magyarázatokat néztek, hanem árakat, fizetéseket, megélhetést, boltban hagyott pénzt, bezáró vállalkozásokat és szétcsúszó családi költségvetéseket.
Ferencz ezt egy mondatban sűrítette össze: ilyen „nulla gazdasági teljesítménnyel” nem lehet választást nyerni.
Nagy Mártonból belső céltábla lett
A volt űrbiztos különösen keményen beszélt arról, hogy szerinte Nagy Márton mindenhez is érteni kezdett. A gazdaság után már az űrkutatáshoz is, legalábbis Ferencz elmondása szerint az ő területét bizonyos üzleti körök kiszolgálása érdekében szisztematikusan Nagy Márton felé kezdték átirányítani.
Ez nem egyszerű személyes sértettségnek hangzik. Inkább annak a belső rendszernek a kritikája, amelyben egyes hatalmi szereplők köré egyre több területet, pénzt, döntési jogot és befolyást húztak be.
Ferencz szerint Nagy Márton hirtelen ehhez is érteni kezdett, „ugyanúgy körülbelül, mint a gazdasághoz”, az eredmények pedig szerinte nagyjából ugyanazok voltak.
Ez már nem csipkelődés.
Ez nyilvános belső leszámolás.
A pökhendi stílus is előkerült
A kritika nem állt meg a szakmai teljesítménynél. Ferencz Orsolya arról is beszélt, hogy Nagy Márton a kampányban is tehertétel volt, részben az arrogáns, pökhendi stílusa miatt.
Szerinte minden megszólalása politikai károkat okozott.
Ez különösen beszédes, mert a Fidesz veresége után egyre több belső hang mondja ki ugyanazt más-más formában: a párt nemcsak gazdaságilag, hanem kommunikációban is elszakadt a valóságtól. A régi fölényeskedő hang, amely kormányon sokáig erőnek látszott, ellenzékben és vereség után már inkább kínosnak, irritálónak, sőt önsorsrontónak tűnik.
A választók nem azt látták, hogy a kormány uralja a helyzetet.
Hanem azt, hogy a vezetők magyarázkodnak, közben pedig úgy beszélnek az emberekkel, mintha azok nem éreznék a saját bőrükön a gazdasági bajokat.
A Fidesz régi fegyelme szétesőben van
A legérdekesebb nem is csak az, hogy Ferencz Orsolya mit mondott Nagy Mártonról. Hanem az, hogy ezt már kimondhatta.
A Fidesz hosszú éveken át katonás fegyelemmel működött. A belső kritikát nem a nyilvánosság előtt rendezték, a kellemetlen ügyeket elhallgatták, a szereplők pedig tartották a központi vonalat. Most viszont egyre több helyen szakad fel a régi hallgatás.
A kongresszuson már elhangzott belső kritika korrupcióról, parancsuralmi működésről, a fiatalok elvesztéséről és a valóságtól való elszakadásról. Most pedig egy fideszes képviselő gyakorlatilag a saját politikai oldala egyik korábbi kulcsfiguráját gúnyolja ki.
Ez már nem egyszerű morgolódás.
Ez a vereség utáni belső bomlás jele.
Amikor már egymáson nevetnek
A Fidesz sokáig abból élt, hogy kívülre mutatott: Brüsszel, baloldal, Soros, háborúpártiak, migránsok, szankciók, külföldi érdekek. Mindig volt valaki, akire rá lehetett tolni a felelősséget.
Most viszont a rendszer szereplői elkezdtek egymásra mutogatni.
Nagy Márton a gazdasági kudarcok és a pökhendi kommunikáció jelképe lett. Kövér László továbbra is a régi harci nyelvet tolja. A kongresszusi felszólalók egy része már nyíltan korrupcióról és katonás pártműködésről beszél. A jobboldali megmondóemberek pedig mintha hirtelen felfedezték volna, hogy amit tegnap még védeni kellett, azon ma már nevetni is lehet.
Ez a legrosszabb állapot egy bukott hatalmi pártnak.
Amikor már nemcsak az ellenfél nevet rajta.
Hanem a sajátjai is.
A vereség után előkerülnek az igazi mondatok
Kormányon a Fideszben sokan tudhatták, hogy baj van. Tudhatták, hogy a gazdasági sikerpropaganda nem működik. Tudhatták, hogy a fiatalok elmentek. Tudhatták, hogy az arrogancia visszaüt. Tudhatták, hogy a korrupciós ügyeket nem lehet örökké legyintéssel elintézni.
Csak amíg a hatalom működött, nem volt érdekük kimondani.
Most, hogy a választás elveszett, hirtelen felszabadultak a mondatok.
És ezek a mondatok nagyon csúnyák a Fideszre nézve.
Ferencz Orsolya beszéde azért fontos, mert nem kívülről támadja a rendszert, hanem belülről mutatja meg annak egyik legnagyobb hibáját: a túlközpontosított, túl magabiztos, túl arrogáns hatalmi működést, amelyben néhány ember mindenhez értett, mindenbe belenyúlt, majd amikor baj lett, már csak a romokat lehetett magyarázni.
Ez már nem egység, hanem utólagos menekülés
A Fidesz most próbálhatja úgy beállítani, hogy ez az egész egészséges vita, önkorrekció, belső megújulás. Csakhogy a hangnem nem ezt mutatja.
Itt nem nyugodt stratégiai elemzés zajlik.
Hanem dühös, gúnyos, személyes, késve érkező felismerések törnek elő.
A vereség után hirtelen mindenki megtalálja, ki volt a hibás. Nagy Márton. A kommunikáció. A korrupciós ügyek. A parancsuralom. A valóságtól elszakadt pártközpont. A pökhendi miniszterek. A rossz kampány. A fiatalok lenézése.
Csak egy kérdés marad: hol voltak ezek a mondatok akkor, amikor még számított volna?
A Fideszben most nem egyszerűen vita van.
Hanem elkezdődött a felelősség szétkenése.
És Ferencz Orsolya mondatai alapján ebben már senki sem nagyon kíméli a másikat.
