A mai napon munkából mentem haza, és a Búza térre siettem, hogy elérjem a 13:30-as buszt, de sajnos éppen előttem ment el. Így meg kellett várnom a következő járatot, amely 14:15-kor indult.
Addig úgy voltam vele, hogy leülök egy padra, és csendben elgondolkodom azon, milyen feladatok várnak még rám.
Egyszer csak megjelent egy hölgy annál a padnál, ahol ültem, és olyan hangosan, olyan stílusban beszélt, hogy már én szégyelltem magam.
Annyit mondtam hangosan:
– Na látja, ezért vagyunk sokszor lenézve, mert ön így viselkedik.
Erre rám kiabált:
– Miért, talán te úri magyar vagy?
Azt válaszoltam:
– Úri ember nem vagyok, de gondoljon már bele:
Hiába dolgozik az ember tisztességesen, hiába neveli becsületesen a gyermekeit, hiába tesz meg mindent azért, hogy jobb élete legyen a családjának, sokan mégsem ezt látják. Nem azt látják, hogy mi, romák is dolgozunk, küzdünk és teszünk azért, hogy könnyebb és szebb életünk legyen. Azt látják, hogy valaki hangosan kiabál, trágár módon viselkedik, és sajnos emiatt sokan egy kalap alá vesznek bennünket. Nekem ezzel van a legnagyobb problémám.
A beszélgetés végén elátkozott, majd ott hagyott.
Utána órákon át azon gondolkodtam, hogy nagyon sok roma honfitársam dolgozik tisztességesen, becsületesen él, és szeretetben neveli a gyermekeit. Sokan egész életükben azért dolgoznak, hogy a romák megítélése jobb legyen.
Aztán elég egyetlen ember – vagy néhány ember , aki egy perc alatt lerombolja azt, amiért mások évekig vagy akár évtizedekig dolgoztak. Nem a származás miatt alakulnak ki előítéletek, hanem sokszor az ilyen viselkedés miatt.
Én hiszek abban, hogy minden embert a tettei, a munkája és a viselkedése alapján kell megítélni, nem pedig a származása alapján.
Galamb Alex
Sütni jó Alapítvány elnöke
