“Nem kedvelem Magyar Pétert.”
Sokszor hallom ezt olyanoktól, akik ezzel indokolják, hogy nem mennek el szavazni vagy szándékosan érvénytelenre húznák az X-et.
Akkor most mondok valamit: én sem kedvelem.
Sőt. Ez enyhe kifejezés.
Kifejezetten nem volt szimpatikus, amikor megjelent a köztudatban.
Az viszont igaz és tiszteletre méltó, hogy az idő előrehaladtával pozitív változásokat lehetett rajta észrevenni, ami mindenképpen biztató. Változni munkás és nehéz. Nincs mindenkiben meg az erre való hajlandóság.
És ott van az a rengeteg
De ha őszinte akarok lenni, még így sem feltétlenül egy olyan karakter, akire egymagában rábíznám a saját vagy a gyerekeim jövőjét.
Mégis a Tiszára fogok szavazni.
Ennek két fontos oka van.
Az egyik: nem mehet így tovább az az irány, amerre ez az ország tart. Ennél többet érünk. Ennél jobb életet érdemlünk — higgyétek el.
A másik: lehet, hogy Magyar Péterre egymagában nem hagyatkoznék, de azt el kell ismerni, hogy azok az emberek, akik körülötte vannak, valódi szakemberek. Nem ilyen, meg olyan oldali, hanem egy közösség.
És ez az, ami eddig hiányzott.
A pozíciókat sokszor nem hozzáértő emberek kapták, hanem „pajtik”. A lojalitás fontos volt — és jól meg is fizették —, de ennyi nem elég egy ország fejlődéséhez, sőt a működtetéséhez sem.
Az országnak szakemberekre van szüksége.
Minden területen.
Olyanokra, akik építeni akarnak, nem kifosztani.
És nem árkot ásnak, hanem betemetik a meglévőket.
Én ezért szavazok a Tiszára.
Én a közösségre szavazok.🇭🇺
A reményre szavazunk mindannyian.
A bizonyosságot sajnos csak a jövő adhatja meg.
Menjetek szavazni.
Egyik zsebben a reményünk, másikba saját toll legyen.
