Az ügyvéd szerint Sulyok Tamás szerepe sem maradhat kérdés nélkül
Sulyok Tamás körül egyre kellemetlenebb irányt vesz az aranykonvoj-ügy, miután Dr. Horváth Lóránt, az ügyben feltartóztatott ukrán állampolgárokat és az Oscsadbankot képviselő ügyvédi iroda vezetője közleményben beszélt a köztársasági elnök felelősségéről. Az ügyvéd szerint nem lehet mindent azzal lezárni, hogy Sulyok Tamás csupán kihirdetett egy törvényt, majd továbbment a következő államfői feladatára. Horváth Lóránt érvelése szerint ha Sulyok felismerte, hogy a kormány a lefoglalt pénz és arany visszatartását politikai nyomásgyakorlásra használhatta Ukrajnával szemben, akkor felmerülhetnek felelősségi kérdések, ha pedig nem ismerte fel, akkor az alkalmassága kerülhet kínos megvilágításba. Ez azért különösen súlyos, mert
Sulyok Tamás korábban az Alkotmánybíróság elnöke volt, vagyis tőle elvileg különösen elvárható lett volna, hogy felismerje egy ilyen ügy alkotmányos és büntetőjogi súlyát. Az ügyvéd szerint a köztársasági elnöknek látnia kellett volna, hogy a 2026. évi II. törvény kihirdetése nem egyszerű technikai lépés, hanem egy olyan döntés része lehetett, amely rendkívüli vagyonvisszatartást legitimált egy már eleve vitatott ügyben. Jogerős megállapításról nincs szó, Sulyok Tamást nem lehet bűnösnek nevezni, de a közéleti felelősség kérdése most már nyíltan ott van az asztalon.
A lefoglalt pénz és arany ügye már korábban is repedezni kezdett
Az aranykonvoj-ügy alapja, hogy a magyar hatóságok márciusban feltartóztattak két ukrán pénzszállító autót, amelyek Ausztriából tartottak Ukrajna felé. A NAV korábbi közlése szerint a járművekben 40 millió dollár, 35 millió euró és 9 kilogramm arany volt.
A hatóságok pénzmosás gyanújára hivatkoztak, a hét ukrán állampolgárt pedig elfogták. A történet azonban hamar kellemetlenebb lett annál, mint amit egy egyszerű bűnügyi közleménnyel le lehetett volna zárni, mert a pénz és az arany az ukrán állami Oscsadbankhoz kötődött, a szállítmány pedig Ausztria felől haladt Ukrajna irányába. Később Magyarország visszaszolgáltatta a lefoglalt pénzt és aranyat Ukrajnának, az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság pedig visszavonta az ukrán legénységgel szemben elrendelt kiutasítást, valamint a hároméves beutazási és tartózkodási tilalmat is..
Ez önmagában is komoly kérdéseket vet fel, mert ha az eredeti hatósági indoklás valóban olyan erős volt, ahogy elsőre sugallták, akkor nehezen érthető, miért kellett később visszaadni a vagyont és eltörölni a személyzetre kirótt súlyos jogi következményeket. A hivatalos magyarázat így már nem tűnik olyan stabilnak, mint az első napokban, és az ügy egyre inkább túlmutat egy egyszerű lefoglalási történeten.
