A választási győzelem utáni politikai helyzet továbbra sem nyugszik, sőt, egyre inkább úgy tűnik, hogy a kormányalakítás kérdése mellett egy még súlyosabb közjogi konfliktus is kibontakozóban van Magyarországon. Miközben mindenki azt figyeli, mikor és hogyan áll fel az új hatalom, máris a köztársasági elnök személye került a politikai viták középpontjába.
A helyzet különösen érzékeny, mert nem pusztán politikai állásfoglalásokról van szó, hanem olyan alkotmányos kérdésekről is, amelyek hosszú időre meghatározhatják az ország működését. Magyar Péter nyílt felszólítása, Sulyok Tamás lemondásának követelése, valamint a Sándor-palota reagálása azt mutatja, hogy a következő hetek nemcsak a kormányról, hanem az egész közjogi rendszer jövőjéről is szólhatnak.
Magyar Péter nyíltan távozásra szólította fel Sulyok Tamást
A Tisza Párt kétharmados győzelme után az egyik legerősebb politikai üzenet kétségtelenül az volt, hogy Magyar Péter felszólította Sulyok Tamást: mondjon le köztársasági elnöki tisztségéről. A pártelnök álláspontja szerint az államfő az elmúlt időszakban nem független közjogi szereplőként működött, hanem a korábbi hatalmi rendszer egyik részeként. Érvelése alapján az elmúlt években több kulcsfontosságú intézmény is politikai logika mentén alakult át, és ebbe a folyamatba szerinte a köztársasági elnöki pozíció is beletartozik. A kijelentés nem egyszerű politikai üzenetként hatott, hanem egy olyan erőteljes jelzésként, amelyből világossá vált: az új parlamenti többség nem csupán kormányozni akar, hanem mélyebb intézményi változásokat is kezdeményezhet.
A Sándor-palota nem mondta ki, hogy távozik az államfő
A felvetésre a Sándor-palota írásban reagált, de a válasz nem adott egyenes feleletet arra, hogy Sulyok Tamás hajlandó lenne-e lemondani. A közlemény központi eleme az volt, hogy a köztársasági elnök jogállását és feladatait az Alaptörvény szabályozza, vagyis az államfő működését nem politikai nyomás, hanem alkotmányos keretek határozzák meg. Ez a válasz a gyakorlatban azt jelenti, hogy a köztársasági elnöknek a választások után világos és konkrét feladatai vannak: össze kell hívnia az Országgyűlés alakuló ülését, egyeztetnie kell a parlamentbe jutott pártokkal, és javaslatot kell tennie a miniszterelnök személyére. Politikailag ez erős üzenet, mert arra utal, hogy a hivatal jelenleg nem arra készül, hogy az államfő önként háttérbe lépjen, hanem arra, hogy ellássa az Alaptörvényből fakadó feladatait.
Nem elég a politikai akarat, jogi út is kell
A mostani helyzet egyik legfontosabb tanulsága, hogy a politikai felhatalmazás és a közjogi valóság nem ugyanaz. Attól, hogy a választók kétharmados többséget adtak az új parlamenti erőnek, a közjogi tisztségviselők nem veszítik el automatikusan a pozíciójukat. A köztársasági elnök leváltása a jelenlegi szabályok alapján összetett, szigorúan kötött eljárás, amelyet parlamenti képviselők kezdeményezhetnek, a döntéshez pedig kétharmados többség szükséges. Emellett az Alkotmánybíróság szerepe sem kerülhető meg, mert a leváltás jogi feltételeit is vizsgálni kell. Ez magyarán azt jelenti, hogy a puszta politikai szándék önmagában kevés: minden lépésnek bele kell férnie az alkotmányos keretekbe. Ez a rendszer éppen arra szolgál, hogy még jelentős politikai fordulat idején se lehessen egyszerűen félresöpörni a közjogi garanciákat.
Két forgatókönyv rajzolódik ki, és mindkettő komoly következményekkel járhat
Az egyik lehetőség az, hogy elhúzódó alkotmányos és politikai vita kezdődik, amelyben a felek a jelenlegi szabályok mentén próbálják rendezni a konfliktust. Ez hónapokra meghatározhatja a közéletet, és tartós feszültséget eredményezhet az új parlamenti többség és a hivatalban lévő köztársasági elnök között. A másik forgatókönyv ennél jóval keményebb: a Tisza Párt élhet a kétharmados többségével, és módosíthatja az Alaptörvényt annak érdekében, hogy új helyzetet teremtsen az államfő leváltására. Egy ilyen lépés azonban már messze túlmutatna a belpolitikai vitákon, mert komoly jogi, politikai és nemzetközi visszhangja is lehetne. Az európai intézmények figyelme is azonnal Magyarországra irányulna, hiszen egy ilyen változtatás nemcsak személyi kérdés lenne, hanem annak próbája is, hogyan értelmezi az új többség a demokratikus felhatalmazás és az alkotmányos korlátok viszonyát. A következő hetek ezért kulcsfontosságúak lehetnek: nemcsak az dőlhet el, ki és hogyan kormányoz, hanem az is, milyen irányba mozdul el a teljes magyar közjogi rendszer.
